Tartalom
Nyergelés
A lovunkkal végzendő munka az istállóban kezdődik.
Úgy vélem, minden lelkes lovas számára magától értődő, hogy maga nyergelje, sőt maga ápolja is a lovát. Még ha ritkán van is jó lóápoló, nem árt egy rövid átsimítás. Másrészről ez alkalmat ad a lovasnak, hogy lovával foglalkozzék és kapcsolatot teremtsen vele. Már ápoláskor felismerhetők az első lehetséges nehézségek. Fontos megállapítani, mennyire és hol érzékeny a ló, mikor különösen engedelmes és hogyan nyilvánítja ki engedetlenségét. Ezen túlmenően a lovagláshoz egyszerűen hozzátartozik, hogy lovunkkal foglalkozzunk és beszéljünk úgy, hogy bizalmat kapjon.
Azok a lovak, amelyek tartós, jó kapcsolatban vannak egy emberrel. Sokkal ragaszkodóbbak, bizalmasabbak
Ezáltal kezelhetőbbek és használhatóbbak, mint azok, amelyeket sporteszközzé degradáltak. Az egyszer megszerzett bizalom biztosan kifizetődik. A ló jobban fog hallgatni a hangunkra, mint máséra, és ha nem is adódik olyan kritikus helyzet, amelyben a lóra kell bíznunk magunkat. Az egyszer elnyert ragaszkodás hozzájárul a jobb és gyorsabb mindennapi munkához. Hangunkban, amely nyugodt hanglejtésű, mintha gyermekhez beszélnénk, és mozdulatainkban, amelyek ugyancsak nyugodtak, nem kapkodók, a ló az állandó megszokás folytán annyira bízik, hogy még akkor is engedelmeskedni fog, ha legszívesebben nem azt tenné. Tisztogassuk tehát akkor is, ha optimálisan ápolt.
A ló ápolása, nyergelés
A ló eltűr egy sereg „bizalmaskodást”. Használjuk ezt ki, tisztítsuk meg fejét a füle mögött is, keféljük meg a sörényét, orrnyílásait és szemét töröljük ki, tisztítsuk meg a farkat, emeljük fel a patáit. Sok ló rendkívül érzékeny és ápolása nehézségeket okoz, ami azonban némi finom érzékkel megszüntethető. A csiklandósság a ló esetében éppen olyan kevéssé szüntethető meg, mint az embernél, de tekintettel lehetünk rá, és elkerülhetjük az ellenszegülést.
Gyakori, hogy a kantározás és nyergelés nehézségeket okoz.
Hány hibát követnek el ezen mindennapi tevékenység közben! Pedig milyen fontos hozzá- szoktatni a lovat, bosszúság és küzdelem nélkül. Nem csoda, hogy azok a lovak, amelyek folyamatosan rossz tapasztalatokat szereztek, amelyekkel durva kézzel bántak, pl. nem hajlandók a zablát a szájukba venni.
Nyergelés
Nyergeléskor ne vágjuk a nyerget a ló hátára! Győződjünk meg arról, hogy jól illeszkedik-e, nem nyomja-e a lovat, és érzékeny lovakon rendszerint a kancák érzékenyebbek ne húzzuk meg sohasem rögtön teljesen a hevedert, hanem csak fokozatosan. Hevederiszonyos lovakon hasznos lehet a hevedert a szokásos módon meghúzni annyira, amennyire eltűrik, de az istállóból való kivezetés előtt egy lyukkal ismét csatoljuk hosszabbra. Ez könnyítés a ló számára, így csökken a szorítás.
Vezessük néhány lépést a lovat,
és engedjünk időt neki, hogy a nyereghez hozzászokjon. Ez mind teljes nyugalomban történjék, hangos szavak nélkül és sem- miképpen sem valamiféle büntetéssel. Ha kell, kérjünk inkább segítséget a felüléshez. Ha a jobb kengyelszíjat megfogják, hogy a nyerget ne húzzuk magunk felé, vagy a nyeregbe segítsenek, kevesebb gondunk adódik.