A lótartáshoz nem árt ismernünk lovunk természetből fakadó igényeit. A ló napi 16-18 órát mozog, miközben vándorol és táplálkozik. A táplálkozás a teljes nap folyamán, kis adagokban történik. A ló viszonylag kis gyomra és a kevés magához vett élelem miatt képes a gyors menekülésre. Lótartás
A ló mindig tisztán tartja táplálkozási helyét. Ürítése ürülék és vizelet formájában történik. Az ürülék mozgás közben is távozni tud a szervezetéből, ami akár óránként, de stressz hatására ennél gyakrabban is előfordulhat. A vizelés – amihez a lónak szét kell terpesztenie a hátulsó lábait – jóval ritkábban történik, mint a trágyázás. Ha nem elég nyugodtak a körülmények, a ló akár órákig is képes visszatartani a vizeletét.
A lónál háromféle alvást figyelhetünk meg. A mély alvás folyamán fekszik, és gyakran álmodik is. Ezért látható néha, hogy az alvó ló lábai mozognak, és esetleg hangokat is hallat. A felületes alvás és a szendergés állapotára négylábú társunk állva is képes. Ezen képességének kialakulására a rá leselkedő veszélyek miatt volt szüksége.
Tartalom
A ló tartása istállóban lótartás
Az istállókkal szembeni legfontosabb kitétel, hogy biztosítsanak megfelelő szellőzést, a huzat azonban nem kívánatos. Az istállónak leginkább alkalmas épületek jelentős belmagasságúak és a légtér felső harmadában ablakok találhatók.
A jó istálló tágas folyosókkal rendelkezik, ahol sérülésveszély nélkül tudjuk kivezetni négylábú társunkat. A folyosókon sose hagyjunk olyan tárgyakat, ami miatt egy elszabadult ló esetleg megsértheti magát!
A istállókban tartott lovakat bokszokban vagy állásokban helyezik el, bár ez utóbbi már egyre kevesebb helyen fordul elő, hiszen nem biztosit elég helyet a ló számára a fekvő pihenéshez. Az ideális lóboksz mérete minimum 12 m2, hogy lakója kényelmesen meg tudjon fordulni, illetve le tudjon feküdni benne.
A bokszok Speciális fajtája az angolboksz. Ilyenkor a ló helyének ajtaja közvetlenül a szabadba vezet. Így lehetővé tesszük, hogy a ló – amennyiben kidugja a fejét az istállóajtón – félig-meddig a szabadban legyen, kellő levegőhöz jusson, és nem utolsósorban nézelődni is tudjon.
Különösen ügyeljünk rá, hogy a bokszban semmilyen kiálló vagy éles szélű felület ne legyen, hiszen a ló könnyen felsértheti magát járkálás vagy vakaródzás közben.
A modern istállókban a bokszok fala fából van, vagy ha téglából épült, akkor vagy gumival, vagy valamilyen más béléssel kipárnázzák. A hempergő vagy fekvő ló könnyen horzsolásokat szerezhet a felkelésnél amennyiben teste az érdes falfelülethez dörzsölődik.
A bokszban folyamatosan biztosítani kell a friss vizet, akár vödör, akár önitató segítségével.
A lónak a víz mellett nyalósóra is állandóan szüksége van így tudja pótolni az elvesztett sómennyiséget.
A bokszokban alom található, amely a leggyakrabban szalma. Bizonyos lovak azonban megeszik maguk alól a szalmát, és gyakran úgynevezett szalmahasat növesztenek, ezért faforgács vagy kenderalom is helyezhető alájuk. Az alom lényege, hogy jó nedvességelszívó képességgel bírjon, és könnyű legyen cserélni.
Szalma
Karámozás és jártatás
A ló mindennapi életéhez hozzátartozik a szabadban való, lovas nélküli mozgás, melyre a legjobb lehetőséget a karámozás nyújtja. Ekkor a ló egy fakerítés és/vagy villanypásztor által bekerített területen tartózkodik – egyedül vagy társakkal -, így kedve szerint mozoghat. A karámozás fontos a ló mozgásigényének kielégítése szempontjából, ezenkívül a ló vándorláshoz szokott testének egészségesen tartásához is elengedhetetlen napi mozgás.
A karámokban mindenkor szükséges a tiszta víz, valamint egy árnyékos beálló – fa vagy épület – megléte.
Azokban a lovardákban, ahol nincs lehetőség karámozásra, illetve ahol kondíciómunka folyik, kitűnő segítséget nyújt a jártatógép. Itt egy körülbelül 20 méter átmérőjű körön, egy elektromos vezérlőrendszer segítségével, egymástól elválasztva mozognak a lovak, leggyakrabban lépésben, de alkalmanként ügetés jármodban is.
A jártatógépéhez hasonló hatásúak a lovak számára készített futószalagok. A jártatóval ellentétben a futószalagon azonban nem köríven, hanem egyenes vonalon dolgozik a ló, és a berendezés akár hegymenetre vagy lejtőre is állítható, erősítve ezzel a ló különböző izomcsoportjait.
Jártatógép
Ridegtartás
A ridegtartásban élő lovak legelőn vagy karámban élnek. Nincs istállójuk, csak valamilyen fedett beálló áll rendelkezésükre. Takarmányukat a karámban kapják, ami a csoport kevésbé erős tagjai számára megnehezíti a táplálékhoz jutást, ha az erősebb lovak elüldözik őket az élelemtől.
A ridegtartásban élő lovak számára szintén fontos a friss víz biztosítása.
Tartás ménesben
A ménesben tartott lovak nappal legelőn, éjjel pedig egy nagy közös istállóban vannak. Általában a tenyészkancákat, illetve a csikókat tartják ménesekben, hiszen a sok mozgás, a tiszta levegő és a jó minőségű füvek ideális körülményeket biztosítanak a kancák vemhessége ideién, valamint a csikók felneveléséhez.
A ménesben tartott lovak nagyon ritkán betegszenek meg, hiszen ez a tartásmód igen közel áll a ló természetes életkörülményeihez.
A legelő
A jó legelőn különböző, kitűnő minőségű fülelek találhatók, melyek megfelelő mennyiségű vizet kapnak, így nyáron sem égnek ki. A legelőn árnyék is található a lovak számára, és természetesen a friss víz sem hiányozhat.
