Vadlovak birodalma: Pentezug

A világban az egyetlen, jelenleg is élő,

valódi vadlovak a Przewalski lovak. Egy nemzetközi fajvédelmi program keretében hazánkban is él közülük néhány száz, a Hortobágy szívében.

Vadlovak 1FORRÁS: OZOGÁNY KATALIN

A Mongóliában honos ló mindig vadon élt. Nagyjából úgy viszonyul mai házilovainkhoz, mint a farkas a kutyához. Egyik legfontosabb társállatunk vad testvére, nem is olyan régen mégis a kihalás szélére került. Ám abban, hogy a vadló története fajvédelmi sikersztorivá vált, nagy szerepe van Magyarországnak is, ugyanis a Hortobágyi Nemzeti Park egy elkerített területén, Pentezugban él a Przewalski vadlovak legnagyobb félvad állománya.

LovakPentezugi vadlórezervátum: a Polturás nevű szikes tavon kelnek át a vadlovak FORRÁS: TANYI BENCE

Vadló

Ha elég csapadékos a tavasz, májusban kamillába borul a puszta. Ekkor születnek a vadló csikók is. FORRÁS: OZOGÁNY KATALIN
1969-ben a szabad természetből kihaltnak nyilvánították a fajt.

De megmentéséről nem mondtak le a szakemberek, és az állatkertekben megmaradt tucatnyi egyedből kiindulva tervszerű tenyésztési programok indultak, e program keretében kerültek az első vadlovak Pentezugba, 1997-ben. A rezervátum küldetése kettős:

a vadlovak megőrzése és a fokozottan védett élőhely ökológiai fenntartása.

A nádasokkal, szikes tavakkal és zsombékosokkal mozaikosan váltakozó szikes puszta flóráját évezredekkel ezelőtt is nagytestű legelő patások tartották egyensúlyban, ezért két eredetileg őshonos, de régen eltűnt fajt telepítettek a területre ’97-ben: vadlovakat és rekonstruált őstulkokat. A kitűnő élőhelynek köszönhetően mindkét faj egyedszáma növekedésnek indult, és az állatkertből importált, 22 vadlóból jó 20 év alatt közel 300 lett. A patások legelésének és taposásának köszönhetően a nádasok megnyíltak, a nyílt vízfelületek azóta védett vízimadaraknak adnak életteret, és a pusztán újra költ a ritka ugartyúk és a túzok.

Vadlovak 3A csődörök sokszor kemény harcot vívnak háremükért, hogy elkergessék a kancáikra pályázó agglegényeket. FORRÁS: OZOGÁNY KATALIN
Pentezug emberi beavatkozástól mentes,

a vadlovak sem takarmányt, sem vizet nem kapnak, mindezt maguknak kell megkeresniük a 3000 hektáros területen, ahogy ezt eredeti élőhelyükön is tennék. A hó alól is kikaparják patájukkal a füvet. Különösen kedvelik ilyenkor a terület egyik jellemző növényét, a veresnadrág csenkeszt, ami akár 5 fokig képes növekedni. Így télen is megfelelő táplálékot biztosít számukra. Bár Pentezugban tenyésztési program zajlik, az állatok párválasztásába nem avatkoznak be, a kancák maguk döntik el, hogy melyik csődör háreméhez csatlakoznak.

Az utódok 2-3 évesen hagyják el szülői háremüket,

így kerülik el a beltenyésztést. A fiatal kancák ekkor egy új háremhez, a mének pedig egy agglegénycsapathoz csatlakoznak, ahol 6-8 éves korukig készülnek a háremcsődör szerepére. A lovak ösztönös párválasztása olyannyira eredményes, hogy a pentezugi állomány beltenyésztettsége alacsonyabb, mint azon állományoké, ahol a genetikai változatosság alapján, mesterségesen állítják párba az egyedeket.

Vadlovak 4Rendkívül szociális faj. A baráti kapcsolatok egyik jele a kölcsönös vakarózás: egymás hátát vakargatják ott, ahol maguknak nem érnék el. FORRÁS: KORBELY ATTILA
A pentezugi rezervátum kiváló lehetőséget nyújt

a vadlovak megfigyelésére, kutatására, hogy az itt megszerzett tudás birtokában hatékonyabban lehessen őket vadon megőrizni. A lovak életmódja Pentezugban ugyanis közel természetes. Mégis rengeteg információt szereznek róluk a szakemberek: a nemzeti park munkatársai születésüktől fogva figyelemmel kísérik az összes egyed sorsát. A vadlovak hozzászoktak a kutatók jelenlétéhez, így megzavarásuk nélkül figyelhető szociális viselkedésük, nyomon követhetőek a háremek és agglegénycsapatok változásai, a ménes vándorlásai. Minden lótól DNS-mintát vesznek, így ismertek a lovak közötti rokoni szálak, és a beltenyésztés csökkentése érdekében egyedeket cserélnek más tenyésztési központokkal.

A vadonba visszatelepítendő állatokat is genetikai alapon választják ki

az EEP (European Endangered Species Programme) nemzetközi szervezet ajánlása alapjánA hortobágyi ménesnek tehát kulcsszerepe van a Przewalski ló jövőjében: a genetikailag egészséges, kontrollált állományok a biztosítékai ugyanis annak, hogy akkor is fennmaradhasson a faj rendkívül értékes génállománya, ha Mongóliában az orvvadászat és hibridizáció miatt sérülne a vad populáció. Vérfrissítésként már eddig is több egyed jutott el Pentezugból Mongóliába, néhány éve pedig harminc egyed transzportálásával alapító tagjai lettek egy új oroszországi állománynak.

Vadlovak 5A Przewalski ló alkata a házilóénál kisebb, zömökebb, erőteljesebb, nyaka vaskos, színe a fakótól a barnáig terjed. Legfontosabb ismertetője az álló sörény, ami csak nagyon rossz kondíciós állapot esetén dől oldalra. Háta szíjalt: a sörénytől a farokig vékony sötét sáv húzódik a gerinc vonalán. (ez a bélyeg egyes primitív házilófajtáknál is megfigyelhető). Erre merőleges a váll vonalában megjelenő sötétebb, elmosódott sáv a vállkereszt. Hasi oldala világosabb, amit fecskehasnak nevezünk. Pofája mindig világos, többnyire fehér, szeme körül világos okuláré látható. FORRÁS: OZOGÁNY KATALIN
Tízezer évvel ezelőtt

még a vadlovak ménesei úgy kóboroltak Eurázsia sztyeppéin, akár a szavannákon a zebrák. Az emberek térhódításával, a folyamatos vadászat és a meginduló domesztikáció következtében, azonban drasztikusan visszaszorultak. Évszázadokra eltűntek a szemünk elől, csak a Mongol-fennsík legkietlenebb, lakatlan tájain maradt észrevétlen egy maroknyi populáció. Óriási szenzáció volt, mikor 1878-ban Nyikolaj Przsevalszkij lengyel származású orosz felfedező, a cári hadsereg ezredese a kőkori barlangrajzokra nagyon hasonlító lovakra bukkant Mongóliában. Az ezredes által elejtett példányt Poljakoff szentpétervári muzeológus vizsgálta meg, és azonosította a kihaltnak vélt eurázsiai vadlovat. Felfedezőjük tiszteletére Przewalski lónak (Equus ferus przewalskii) nevezte el.

Vadlovak 6FORRÁS: KORBELY ATTILA
Jelenleg a vadlovak nagyjából 2200 egyede él világszerte,

ebből több mint 800 újra élvezi a mongóliai puszta szabadságát, a sikeres visszatelepítésnek köszönhetően. Ám még korántsem mondhatjuk, hogy a faj jövője biztosítva lenne. Ez az egyedszám még mindig nagyon alacsony. Továbbra is rendkívül fontos az életképes, Mongólián kívüli állományok fenntartása, ahol az egyedek biztonságban és gondos genetikai felügyelet mellett szaporodhatnak, mint a hortobágyi Pentezug Vadlórezervátumban.   Forrás: National Geographic

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük